Céljuk a sérült emberek teljes értékű életének támogatása.
Cipó Rózsával, a 20 éves Bethesda Szeretetszolgálat igazgatójával beszélgettünk.
A Bethesdát húsz évvel ezelőtt azzal a céllal alapították, hogy javítsák a fogyatékkal élők és családjaik életminőségét. Azóta mennyit változott a szeretetszolgálat, mit tudtak hozzátenni az elsődleges célhoz?
Az elmúlt két évtizedben számos kihívással kellett szembenéznünk. A fogyatékkal élők helyzete, jogai és igényei sokban változtak, és mi igyekeztünk lépést tartani ezzel. Egyesületünk célja továbbra is az, hogy támogassuk a sérült emberek teljes értékű életét és társadalmi beilleszkedését. Ehhez különböző szolgáltatásokat és programokat fejlesztettünk ki és működtetünk. A napközi szolgáltatásunkban felnőtt felhasználóink részt vesznek olyan foglalkozásokon, amelyek fejlesztik képességeiket, erősítik önbizalmukat, és segítik a közösséghez való kapcsolódásukat. Az Eltérő fejlődésű gyermekek nevelését segítő szakszolgálatunk a gyermekek korai fejlesztését végzi, hogy minél jobban felkészítsük őket az iskolai életre és a társas kapcsolatokra. A Bethesdánál hisszük, hogy minden ember egyedi és értékes, és hogy a fogyatékosság nem akadályozhat meg senkit abban, hogy boldog és hasznos tagja legyen a társadalomnak. Ezért dolgozunk nap mint nap.
Mit tart az elmúlt húsz év legnagyobb sikerének?
Azt, hogy a Bethesda egy kis civil szervezetből elismert intézménnyé nőtte ki magát, amely széles körű és minőségi szolgáltatásokat nyújt a fogyatékkal élőknek és családjaiknak. Büszke vagyok arra, hogy a szervezet több mint 26 embernek biztosított munkalehetőséget, több mint 50 fiatalnak szakmai gyakorlatot, alkalmazkodott a Covid-19 járványhoz, és több mint 350 felhasználónak nyújtott napközi otthoni-, szállítói-, házi látogatási- és korai fejlesztési támogatást. A szervezet érzékenyítő programokat szervezett, nemzetközi elismerést és együttműködést vívott ki magának, évente több tucat adományozót vonzott be, pályázatokon és közbeszerzéseken vett részt, tribünöket, tanácskozásokat és konferenciákat szervezett, és aktívan kommunikált a médiával. Végül pedig büszke vagyok arra is, hogy intézményünk a helyi szociális védelmi rendszer fontos része lett, napközink működési engedéllyel rendelkezik, és Topolya város Pro Urbe-díjjal ismerte el munkánkat.
Összefogás nélkül szinte nehéz lenne működtetni az intézményt. Honnan biztosítják a szükséges eszközöket?
Legfontosabb támogatónk a topolyai önkormányzat, amely idén nagyobb összeggel járult hozzá a szeretetszolgálat költségvetéséhez. Az önkormányzatnak óriási szerepe van abban, hogy munkánkat folytathassuk és fejlesszük, és hogy a Bethesda elérje a céljait, és megvalósítsa küldetését. Az együttműködésük és támogatásuk nélkül nem lennénk képesek pozitív változásokat elérni. Működésünkhöz szükség van a helyi közösségek támogatására, pályázásra, szülői hozzájárulásra és az adományokra is.
Hányan foglalkoznak a gyerekekkel és felnőttekkel, vannak-e olyan felhasználók, akik kezdetektől odajárnak, és szinte együtt nőttek fel a Bethesdával. Mennyit jelent fejlődésük szempontjából a napi foglalkozás, a közösségi élet?
Jelenleg 8 alkalmazottunk van. A gyermekek korai fejlesztését öt szakember végzi, míg a napköziben hárman foglalkoznak a felnőtt felhasználókkal. Van négy napközis felhasználónk, akik a kezdetektől velünk vannak, és együtt nőttek fel a Bethesdával. A fogyatékkal élők fejlődése szempontjából egy nappali ellátó intézmény nagyon fontos lehetőség. Részt vehetnek különböző foglalkozásokon, amelyek segítik őket az önállóságuk és a képességeik fejlesztésében. Lehetőséget biztosít a közösségi életre, ahol a fogyatékkal élők találkozhatnak másokkal, megoszthatják élményeiket, érzéseiket, és barátságokat köthetnek.
Ha az intézmény vezetőjeként kívánhatna valamit maguknak, mi lenne az?
Sok minden, de talán azt, hogy intézményünk folyamatosan fejlődjön és növekedjen, és hogy minél több embernek tudjunk értékes szolgáltatásokat nyújtani. Szeretném, ha egyesületünk egy befogadó és támogató közösség maradna, ahol mindenki megtalálja a helyét és feladatát. Azt is remélem, hogy a jövőben még több önkéntes és fiatal munkatárs csatlakozik hozzánk, hogy új utakat keresve és találva még több hasznos dologról lehessen számot adni tíz év múlva. Emellett nagy vágyuk lecserélni a tizenhárom éves gépjárművet, amivel a szállítói szolgálatot végezzük.
