Az egykori topolyai Madách Imre Algimnázium 1953-ban kisérettségizett diákjai hetvenéves osztálytalálkozóra gyűltek össze a Gurman étterem teraszán.
A Varga Géza osztályfőnök tagozatába járó ötvenkét diák közül nyolcan jelentek meg, négyen nem tudtak ott lenni, a többség pedig már sajnos nincs közöttünk. Érkezett osztálytárs Magyarországról és Németországból is, sok-sok fényképet, albumot és más emléket hoztak magukkal: Gál Ottó, Deák Károly, Martini Pressburger Mária, Kaćanski Vadóc Magdolna, Málik Juhász Katalin, Brindza Jáger Rozália, Gulyás Mendei Margit és Szlifkó Oroszi Klára.
„Az iskolánkat akkor úgy hívták, hogy Madách Imre Algimnázium, a mai Csáki Lajos Általános Iskola. Mi voltunk az utolsó kisérettségiző generáció. Negyedikre egy vegyes osztályt alakítottak ki, ötvenketten voltunk egy osztályban, és Varga Géza, az osztályfőnökünk – aki még ma is él, de már nem tudott jelen lenni a találkozón, a felesége képviselte – volt megbízva, hogy összekovácsoljon bennünket. Az osztályfőnökünk magyar nyelvet és háztartástant tanított, a verseken, az irodalmon keresztül a magyar történelmet is tanította. Hálás vagyok neki, hogy a magyar nyelvet alaposan megtanította, amikor elkerültem középiskolába, ennek hasznát vettem.”
– mesélte Szlifkó Klára nyugdíjas óvónő, és így folytatta:
Büszkék voltunk az érettségire, többen továbbtanultunk, és több találkozót is szerveztünk az évtizedek során. Az ötvenéves találkozóra készült egy album is, az egykori tablóval, az osztálytársak régi és új fotóival, rövid életrajzával. Több alkalommal Deák Károly, Amerikából nyugdíjasként hazatérő osztálytársunk topolyai házában, udvarán találkoztunk. Tehát folyamatosan tudtunk egymásról, tartjuk a kapcsolatot. Örülünk neki, hogy 85-86 évesen még tudunk együtt emlékezni, felidézni a diákcsínyeket. Jól éreztünk magunkat, régebben még zene is volt, énekeltünk is, most szerényebben ünnepeltünk. Beszámoltunk az utóbbi évek eseményeiről, a dédunokák születéséről, és hogy a gyerekeink, unokáink hol élnek. Jellemző, hogy a világ minden tájára elkerültek, ezt senki nem gondolta, amikor még fiatalok voltunk. Nehéz körülmények között kezdtük, de tudtuk, hogy a tanulás értékes dolog, az ember a tudásával haladhat előre. Boldogok vagyunk, hogy megértük ezt a találkozót, tudjuk, minden nap ajándék, de úgy váltunk el, hogy jövőre ismét találkozunk.”
– mesélte Szlifkó Klára nyugdíjas óvónő, a találkozó egyik szervezője.
Forrás: Magyar Szó (H.E.)
