Június negyedikén negyedik alkalommal tartotta meg az „Életfa” Nagycsaládosok Egyesülete az Összetartozás napjához kapcsolódó összetartozás tűz meggyújtását.
Az esemény Maruzsenszki András József hegedűjátékával kezdődött, majd Papp László tanácselnök beszélt az összegyűltekhez az összetartozás jelentőségéről. Fodor Zoltán, a Vajdasági Nagycsaládos Egyesületek Szövetségének elnöke folytatta a gondolatokat, végül Német Klaudió a Trianon körüli kérdésekre helyezte a fő hangsúlyt, mielőtt fellobbant a tűz. Az eseményt Crnkovity Éva moderálta.
Papp László, a Helyi Közösség tanácselnöke:
Papp László tanácselnök beszédében hangsúlyozta, hogy az összetartozás tüze a magyarság államhatárok feletti egységét szimbolizálja. Kiemelte, hogy a mindennapok nehézségei ellenére fontos megőrizni hagyományainkat, ünnepeinket és kultúránkat. Arra buzdította a jelenlévőket, hogy nap mint nap mondjanak igent a magyarságra, és adják tovább ezt a lángot a következő generációknak.
Fodor Zoltán, a Vajdasági Nagycsaládos Egyesületek Szövetségének elnöke:
Fodor Zoltán, a Vajdasági Nagycsaládos Egyesületek Szövetségének elnöke köszöntötte a résztvevőket, és köszönetet mondott mindenkinek, aki segített az esemény megszervezésében. Beszédében felidézte, hogy a Magyar Országgyűlés 2010-ben nyilvánította június 4-ét a Nemzeti Összetartozás Napjává. Kiemelte, hogy az Összetartozás Tüze nemcsak a magyarság egységét jelképezi, hanem idén a béke iránti vágyunkat is, különös tekintettel az Ukrajnában dúló háborúra. Végül Juhász Gyula Trianon című verséből idézett:
„Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk rá.
Mert nem lehet feledni, nem, soha,
Amíg magyar lesz és emlékezet.”
Német Klaudió: Kérdések Trianonról.
Német Klaudió a Trianon körüli kérdésekre helyezte a fő hangsúlyt. Rámutatott, hogy a diktátum gazdasági és társadalmi következményei máig hatással vannak a magyarságra. Hangsúlyozta, hogy a nemzeti tragédiákra emlékezni kell, mert ezek részei a magyar identitásnak. Beszédét azzal zárta, hogy:
„A legnagyobb tragédiát a nemzet azért éli meg, mert nincs olyan település a magyar vidékeken, ahol a falu férfi lakosának zöme ne vett volna részt a háborúban, hogy aztán a padovai fegyverszünet megkötésével olyan területekre térjenek haza – sok esetben testi és szellemi rokkantan – ahol az elkövetkezendő években nem tudtak érvényesülni a saját anyanyelvükön, valószínűleg egyszerre tehették fel azt a kérdést, hogy megérte-e? Az ő tiszteletükért is kell, hogy fellobbanjon a tűz.”
Az esemény zárásaként a tűz fellobbant, és a résztvevők lélekben együtt voltak a világ minden táján élő magyarokkal, emlékezve és erősítve az összetartozás érzését.
A cikk a bácskossuthfalvi Kisújság és a Topreport együttműködésében valósult meg.
