Törvény kontra családi szeretet? – Az Ozorák család nem mond le a kis Martináról.
Ez a hét egy megmozdulással kezdődött Topolyán: Topolya Község Szociális Központja melletti téren mintegy 150-en jöttek össze, hogy támogassák az Ozorák családot. Ozorák Sándor és Erika egy nem mindennapi helyzetben találta magát, aminek a lényege, hogy a kicsi Martináról 9 napos kora óta gondoskodnak, nevelőszülőként. A kislányra az első perctől családtagként tekintenek, és úgy is nevelik, immáron negyedik éve. A pár egy éve hivatalosan is kérvényezte Martina örökbefogadását, de ezt megtagadták tőlük, mivel betöltötték 50. életévüket, és most a kislányt is el akarják venni tőlük, noha az kötődik hozzájuk. Erről személyesen is meggyőződtem ottjártamkor.
De hogyan jutottak el Ozorákék odáig, hogy nevelőszülőkként befogadjanak egy 9 napos csecsemőt az otthonukba, erről kérdeztem elsőként Erikát. Amint kiderült, a történet sokkal korábban, egy családi tragédiával kezdődött. Erikának két fiútestvére volt, és mindkettőt elveszítette közúti balesetben. Az öccse 2005-ben, 35 évesen veszítette életét, és hátramaradt utána egy 4 éves kislány. A kislány anyjának előző házasságából volt további három gyermeke, így összesen 4 gyermekről kellett volna, hogy gondoskodjon. Emiatt az anyukával közösen eldöntötték, hogy a kislányt magukhoz veszik és ők nevelik, valamint a többi gyermeket is támogatják. Erről szerettek volna egy hivatalos papírt, ezért bementek a szociális központba, és erről aláírtak egy szándéknyilatkozatot, hogy nehogy bonyodalom legyen a későbbiekben. Ezt a szociális központ is támogatta, és jól is működött a dolog. A kislány mindent megkapott és jól tanult. Ma már felnőtt, saját családja van és továbbra is szeretetteljes a kapcsolatuk. A történet itt véget is érhetne, de a szándéknyilatkozat aláírása után néhány évvel a központból felkeresték Ozorákékat, és elmondták nekik, hogy mások ezt pénzért csinálják, és a törvény szerint nekik is jár. Erikáék jelezték, hogy ők ezt nem pénzért csinálják, ezért nem is igénylik azt. A szociális központban ennek ellenére elkészítették a papírokat és behívták, hogy írja alá, valamint számlát is nyitott nekik és elkezdték átutalni a nevelőszülőknek járó összeget. Ozorákék ezt kezdetben nem vették fel, ezért a szociális központból felhívták őket, hogy mi a gond, miért nem veszik fel? Végül ezt az összeget teljességében a kislányra fordították, akit a mai napig támogatnak.
Amikor Erika aláírta a papírokat, hogy nevelőszülője lesz öccse kislányának, akkor bekerült a szociális központ adatbázisába, és ennek köszönhetően jutottak el Martináig. 2019-ben felhívták Erikát és előálltak egy kérdéssel: Nagyon elégedettek voltak azzal, ahogy felnevelték a testvére kislányát, ezért befogadnának-e egy kisbabát? Már mindenkit felhívtak, aki a listájukon szerepelt, de senki sem vállalta be, ezért nem tudták hova elhelyezni. Erika ekkor beteg édesanyját ápolta, nem volt könnyű helyzetben, mégis úgy érezte, hogy segítenie kell. Akkor még fiával, menyével és unokájával együtt éltek, így az egész családdal megbeszélték a dolgot.
– Amikor elmondtam a családnak, hogy mi a helyzet, akkor mindenki szeméből könny csordult. Azt mondták, hogy hozzuk haza, ha kell rögtön. Azon a hétvégén előkészítettünk mindent, és hétfőn, amikor hívtak a központból, akkor elmondtam, hogy vállaljuk. A gyermeknek segíteni kellett, és nekünk meg volt a lehetőségünk, hogy segítsünk, ezért nem kérdeztünk semmit. Amikor behozták a kapun, onnantól kezdve családtagnak számított.
– mondta Erika.
Így Martina 9 naposan Ozorákékhoz került, és azóta ők nevelték. Amikor Erika aláírta a papírokat, nem kapott felvilágosítást, hogy ez esetben más lesz a nevelőszülőség, mint amikor testvére kislányát nevelte. Ezért elment a szociális központba, és kérte, hogy mondják el mivel jár ez. Ekkor tudta meg, hogy a gyerek vér szerinti anyja bizonyos korig visszakövetelheti. Az édesanyát többször behívták a központba, de minden alkalommal aláírta, hogy nem akarja a gyereket. Viszont a gyermek nagynénje és nagymamája szerették volna megismerni, amibe Erika beleegyezett. A központ ezt engedélyezte, és találkoztak. Martina vér szerinti családja elmondta, hogy ők nem vállalhatják be a gyermeket, de Erikáékat mindenben támogatják. Ezt követően több alkalommal is találkoztak, sőt, Martinát a súlyosan beteg nagyanyjához több alkalommal Erika vitte fel.
Ahogy telt az idő Ozorákék egyre jobban megszerették Martinát, és megfogalmazódott bennük, hogy örökbe fogadják, mert többek akarnak lenni, mint nevelőszülők. Ezt a kislány vér szerinti édesanyja is támogatta, azt pedig a központ is elismerte, hogy példásan gondoskodnak róla. Az örökbefogadási papírokat tavaly adták át, ebben akkor a központ is támogatta őket, mert nagyon meg voltak elégedve a munkájukkal. Erika elmondása szerint, csak később jöttek a támadások, hogy nem fogadhatják örökbe, mert ötven év felettiek.
– Megjegyezném, hogy 51 éves voltam, amikor a gyermeket először idehozták. Mi nem igényeltük, hanem nekünk felkínálták és elfogadtuk. Azzal a tudattal tettük ezt, hogy a családunk egy új taggal bővül. Most viszont azért nem fogadhatjuk hivatalosan örökbe, mert 55 éves vagyok.
– fogalmazott Erika.
Egy furcsaság, hogy Ozorákéknak október 25-én jár le a nevelőszülői licenszük, és a múlt héten kapták az értesítést, hogy hosszabbítsák meg, 15 napon belül. Ők ezt elkezdték intézni, viszont péntekre már elvették tőlük a licenszet. Emellett október negyedikén a központból négyen kimentek Ozorákékhoz, és közölték, hogy néhány nap múlva át kell, hogy adják a gyereket. Ez természetesen nem csak úgy a levegőből jött, ugyanis már korábban jelezték nekik, hogy találtak megfelelő örökbefogadó családot. Erikának a nyár elején le kellett vinni Martinát a központba, ahol a kislány egy órára találkozott az örökbefogadókkal. Nyolc nap után ismét le kellett vinnie, három órára. Ekkor a szociális központ munkásai vitték haza Martinát, aki senkihez nem akart szólni, teljesen össze volt zavarodva. Újabb 8 nap után ismét le kellett volna vinnie, noha Martina ezt nem akarta. Ezt jelezték a központnak, akik feljelentéssel fenyegetőztek, ha nem viszi le. Erika ez alkalommal ügyvéddel vitte el a központba a kislányt, aki nem akart kiszállni a kocsiból. Végül a szociális központ munkatársai kivették a kocsiból, és elvitték. Ezt Erika a könnyeivel küszködve mesélte, látszott, hogy nagyon megviselte a dolog. Végül a szociális központ igazgatója személyesen vitte haza Martinát, aki aludt. Az igazgatónő azt mondta, hogy minden rendben ment, viszont, miután Martina felkelt, két órán át sírt, és nem tudott lenyugodni. A kislányra mindez a feszültség nagyon rossz hatással volt, több orvoshoz is el kellett vinni, és teljesen megváltozott. Magába fordult, nem akart senkivel sem barátkozni, és házból sem akart kimozdulni. A következő alkalommal Erikának 24 órára kellett volna leadni, de felkeresett egy szabadkai ügyvédet, aki mindent megtett, hogy ezt ne kelljen megtenni.
Két és fél hónapon keresztül Martina és Ozorákék nyugalmát nem zavarták, viszont a történet október 7-én, szombaton érkezett el a legdurvább fejezethez. Ozorákék előző nap, a szociális központ által kijelölt napon nem adták át a kislányt, aki ekkor sem volt jól. Szombaton hányt, rosszul volt, a szociális központot hiába hívták, nem válaszoltak. Erika levitte Martinát a sürgősségire, időközben a szociális központ igazgatónője rendőri kísérettel Ozorákékhoz ment, onnan pedig a sürgősségire. A sürgősségiről akarta elvinni Martinát, de időközben Erika fia is megérkezett, és elkezdte felvételezni az egészet, és feltöltötte az internetre. Emellett minden ismerőst és barátot lehívott, hogy közösen megakadályozzák, hogy Martinát elvigyék. Az egyik rendőrnek kellett volna kivinni a kislányt az igazgatónő kocsijába, de az ezt megtagadta. Így végül Martina Ozorákéknál maradt, de azóta is rettegnek, hogy bármikor elvihetik tőlük.
A hétfői megmozdulást követően az önkormányzatba hívták őket, ahol jelen volt a szociális központ igazgatónője is. A polgármester megkérte őket, hogy üljenek le egy asztalhoz, és próbáljanak megoldást találni a kialakult helyzetre, mert ez így senkinek sem jó. Itt a szociális központ igazgatónőjétől nem kaptak konkrét választ, csak annyit, hogy konzultálnia kell felsőbb illetékesekkel, csak azután tehet bármit.
– Mindenbe hajlandók vagyunk beleegyezni, csak hogy Martina nálunk maradhasson. Ha nem fogadhatjuk örökbe, akkor legyünk továbbra is a nevelőszülei, vagy akármi más, csak velünk maradjon. Ez az egy a lényeg. Várunk pár napot, és ha addig nem kapunk valami választ, akkor további megmozdulásokat fogunk szervezni. Mi ezt nem akarjuk, de nem maradt más választásunk. Ha elvennék tőlünk Martinát, akkor ebben a családban mindenki összeroppanna. Olyan lenne, mintha a saját gyermekemet vennék el.
– mondta Erika, és őszintén hiszem, hogy valóban így is gondolja.
Jelen pillanatban is zajlik egy aláírásgyűjtés annak érdekében, hogy az Ozorák család megtarthassa Martinát. Október 9-éig kb. 2500 aláírás gyűlt össze, de ez a szám folyamatosan növekszik, mert egyre többen csatlakoznak és gyűjtenek aláírást a család számára. A törvényeknek az emberek jólétét kellene szolgálnia, de ez esetben egy szerető családot akarnak szétszakítani a törvényekre hivatkozva. Ozorákék nem Martina vér szerinti szülei, és a törvény szerint idősek az örökbefogadáshoz. Ettől függetlenül személy szerint úgy látom, hogy ők egy igazi család.
Az online petíciót IDE kattintva tudják aláírni!
Friss információkat az „Együtt a kislányért / Zajedno za spas devojčice” facebook csoportban tudnak kapni, amit IDE kattintva tudnak elérni.
J
