Néhány hónappal ezelőtt kezdtem el kutatni Kiss Lajos földbirtokos és bankigazgató életét.
Kezdetben egyértelmű volt, hogy ez a derék férfiú egy és ugyanaz a személy. Az idő előre haladtával, és a feldolgozott anyagok áttanulmányozása közben egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy két különböző személyről van szó. (Kiss Lajos bankigazgatót 1944 őszén 79 éves korában Szabadkán végezték ki.)
A Topolyai-tó nyugati felén lévő, ma már csak mintegy 15 házból álló településrészt nevezik Kiss Lajosnak. Ezt az elnevezést mind a mai napig használják Topolyán. De, ki is volt ő és mit tudunk róla? A család Kishegyesről származik. Édesapja Ábel, édesanyja Pecze Rozália. Lajos volt a legidősebb gyermekük (egy fiú és három leánytestvére volt még). Az anyakönyv szerint 1859-ben látta meg a napvilágot Kishegyesen (sírfeliratán 1860 szerepel). Annyi biztos, hogy 1899-ben már topolyai birtokán élt. Feljegyzések szerint 560 katasztrális holdon gazdálkodott. A kiss lajos-i birtok egy önálló kis faluként is megállta a helyét. Családokat tudatosan telepített be, illetve hívott meg birtokára. Kovács- és bognárműhellyel rendelkezett, odafigyelt cselédjei és alkalmazottai egészségére, ha kellett orvost hívott és minden évben egy bizonyos összeget az orvosi ellátásra különített el. Gazdatiszteket alkalmazott, akik a birtokon mindenesként tevékenykedtek és adtak számot a történésekről a gazdának. Az első tiszt Misinszki József volt, akit Szegeden taníttatott. Mindezt annak érdekében tette, hogy alkalmazottai felkészült, iskolázott emberek legyenek és ezzel is segítsék birtokának fejlődését. Kiss Lajos Debrecenben végezte tanulmányait.
Növénytermesztést, állattenyésztést, birtokigazgatást és pénzügyet is tanult. Az 1920-as évek végén az ő ötlete volt, hogy a mostani tó helyén lévő hínárost mélyítsék ki és locsolásra alkalmassá tegyék. Gyönyörű kastélya volt, ami mára sajnos teljesen tönkrement, csak a falai állnak. Mecénása volt Nagyapáti Kukac Péternek, így ránk maradt néhány festmény, melyet a naiv művész készített a csodálatos hátsó kertről. Kiss Lajos Gajdobráról nősült, Bellán Veronát vette el. Felesége hozományára soha nem tekintett sajátjaként (bár ugyanolyan odafigyeléssel gondozta, mint a birtok többi területét) és bérletet fizetett Veronának, aki ezzel az összeggel saját maga belátása szerint rendelkezett. Két fiúgyermekük született (Ábel 1890 és János 1891), de sajnos egyikük sem érte meg az egyéves kort. A tragédiát nagyon nehezen dolgozták fel. Nem akartak gyermek és utód nélkül maradni, ezért örökbe fogadták első tisztjük Misinszki József kislányát, Veronikát (1903). A hivatalos örökbefogadás 1906-ban történt, Veronikát születése után rögtön maguk mellé vették. Sajátjukként nevelték, taníttatták és később törvényes örökösnek nevezték ki. Sajnos 1945-ben a Kiss családot minden vagyonuktól megfosztották, csak szabadkai lakásukat tarthatták meg. Kiss Lajost itt érte a ha-lál 1948-ban. Kérésére holttestét szülei kriptájában helyezték örök nyugalomra. Érte is szól a harang, melyet ő és neje ajándékozott a kishegyesi Szent Anna római katolikus plébániatemplomnak 1938-ban.
Tomik Nimród, történész
FORRÁS: TOPOLIS
