2023. április végén közétették a 2022. évi népszámlálási adatokat, amiből tudjuk, hogy a vajdasági magyarság hetvenezer fővel csökkent.
Cikksorozatomban arra próbálom keresni a választ, a fiatalok szemüvegén keresztül, hogy milyen körülményekre lenne szükség, hogy ez a vidék tartósan meggyökerezze az ifjú korosztályokat. Az első személy, akit kérdezek, Hamar Richárd, aki bácskossuthfalvi (ómoravicai) születésű és jelenleg a Szegedi Tudományegyetem végzős hallgatója, kereskedelem és marketing szakon.
Hol tervezed jelenleg a jövőd? Mi határozza ezt meg?
Jelenleg van bennem egy kettősség, otthonról eljöttem Magyarországra, Szegedre tanulni az egyetemen, egy olyan szakmát, ami azonnal nem is volt a szívem csücske. Viszont ennek köszönhetően egész jó közösségbe is csöppentem és nagyon jó embereket ismertem meg, illetve jó lehetőségeket kaptam. Elindítottam egy vállalkozást is, ami nagyon is ideköt, emiatt jelenleg lehet azt mondanám, hogy Magyarországon tervezem a jövőt, legalábbis rövid távon, de messze nem tartom kizártnak azt sem, hogy valamikor hazaköltözzek. Én még szerencsés helyzetben vagyok ilyen szempontból, mivel Szeged nincs messze szülőfalumtól, így az ottani embereket, a családom, a barátaim mind könnyedén meglátogathatom. Persze okkal nem is mentem messzebb, fontos számomra, hogy ha gondolok egyet és haza szeretnék látogatni, akkor ezt meg tudjam tenni.
Szerinted mivel lehetne itthon tartani a korosztályod?
A helyzet az, hogy a korosztályom szerintem már nagyrészt döntött arról, hogy marad-e vagy megy, de ami biztos, hogy, aki elment, annak honvágya van ezek közül sokaknak, aki meg ott maradt ahol volt, az gondban van. Nehéz a megélhetés, korlátozottak a lehetőségek, magyarul ügyeket intézni nehéz, ha nem lehetetlen, ez megnehezíti a magyar fiatalok helyzetét. Persze okkal mondhatja bárki, hogy akkor tanuljuk meg a nyelvet, és jogosan is mondja, de mégis nehéz helyzet. Talán, ha a fiataloknak nagyobb lehetősége lenne nyelvet tanulni, mert az iskolában a körülmények messze nem adottak hozzá, nyelvtanból és ószláv irodalomból még senki nem tanult meg szerbül… A másik a kevés munkalehetőség és az éhbérek. Viszont aki rátermett és nem ragad meg a folyamatos panaszkodásnál az eddig is feltalálta magát.
Ezzel szemben mik a jelenlegi kilátások például a te szakmádban?
Marketinget fejezek az egyetemen hamarosan, illetve szabadúszó fotós vagyok. A helyzet az, hogy szülőfalumban egyik szolgáltatásra sincs nagy igény. Ahol lenne az esetleg Szabadka, Újvidék, nagyobb városok. Sajnos nem azt látom, hogy nagyon keresett lenne bármelyik szakma is, de a helyzet nem más itt Szegeden sem, ahhoz, hogy el tudj helyezkedni a saját szakmádban rámenősnek és ügyesnek kell lenni, senki szájába nem repül a sült galamb.
Szerinted hogyan lehetne „hazacsábítani” azon fiatalokat, akik egy jobb élet reményében hagyták el a szülőföldjüket?
Azok, akik elhagyták az otthont sokan vissza is jönnek egy bizonyos idő után, legalábbis most ezt látom az ismerőseim között, persze még mindig többen mennek ki, mint akik hazajönnek és sokan is maradnak kint, ha már ott alapítanak családot, vagy tudnak elhelyezkedni a szakmájukban, akkor ez valószínűleg nehezen is fog változni. Viszont erre is lehet ellenpéldákat találni, akár a családomból is tudok ilyeneket szerencsére. Természetesen nincsenek illúzióim, itthon nem kapja meg senki azt a bért, mint külföldön, de lehet, hogy ennek töredéke is elég lenne ahhoz, hogy a külföldre vándoroltak elgondolkozzanak a hazaköltözésen, több lehetőségre lenne szükség, jobb fizetésekre. Viszont ezt a megoldást nem ők fogják megtalálni, azok képesek változtatni, akik maradtak és miattuk lehet majd a későbbiekben azok is hazajönnek, akik elmentek.
