„Hova vittek kicsi Martina? Miért?” – teszik sokan fel a kérdést.
Évekkel ezelőtt egy kisbabát a világrajövetele után magára hagytak a topolyai szülészeten. Napokig nem kellett senkinek az ártatlan kis lélek. Ekkor jött az Ozorák család, akik 9 napos korában otthont, törődést és szeretet adtak a csöppségnek, Martinának. Az Ozorák családnak nem volt ismeretlen ez a vállalás, hiszen sok évvel ezelőtt már magukhoz fogadtak egy kislányt, akit felnőttkoráig neveltek, támogattak és akiből egy teljes ember vált, családot alapított. A kis Martinát is első pillanattól sajátjukként nevelték, mindent megadtak számára, teljes életet élt, boldogan, szeretetben és nyugalomban. Erről részletesebben írtunk egy korábbi cikkünkben is, amit IDE kattintva olvashatnak el.
Pár napja azonban minden megváltozott. A Szociális Védelmi Központ, bár minden törvényt betartott, de az érzelmeket és a gyerek jólétét semmibe véve, elvette Martinát az Ozorák családtól, akik annyira szeretik őt, és akiket ő is annyira szeret. Elszakították őt azoktól akiket az igazi családjának hitt, akik az első napoktól vele voltak és törődtek vele.
„Hova vittek kicsi Martina? Miért?” – teszik sokan fel a kérdést.
Miért?
Azért, mert ez a törvény, ez a hivatalos eljárás ebben az esetben. De hogy valójában miért? Ez jó kérdés.
Hova?
Sajtóértesülések szerint Martina már az örökbefogadóknál van, akikkel mint kiderült az elmúlt időszakban már többször találkozott a Szociális Védelmi Központ épületében. 4 évesen az ismerősei lehetnek, de a családja nem, viszont sajnos most már hivatalosan mégis ők az új „családja”.
A való élet és a törvények harca, ahol több, mint 8000 aláírás gyűlt össze napok alatt, azért hogy Martina maradhasson az otthonában. Harc, ahol a támogató emberek önszerveződésbe kezdtek, plüssállatos fotókra cserélik profilképeiket és minden nap 17 órakor a gyalogátkelő helyeken vonulnak játékmacikkal a kezükben, hogy támogassák az összetört Ozorák családot és hogy felhívják a figyelmet arra a harcra, ami sajnos bukásra áll.
Hogy van-e esély innen felállni és győzni? Egy ideális világban igen, viszont egy ideális világban harc sem lett volna…
